Kedves testvérek!

 

Szent Pál apostol a Timóteushoz írt második levelében ezt írja: „Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretetben, a türelemben, az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában értek. Minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban. A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek. Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad.(2 Tim 3,10-14).

 

Ezek a szavak nagyon aktuálisak ma is, főképpen papok számára, mert arra buzdítanak, hogy emeljék fel szavukat az ellen, hogy a híveket tévedésbe vezessék. Nem tapasztalunk ugyan fizikai üldöztetést, mint a diktatúra alatt, viszont tanúi vagyunk a keresztény értékek becsmérlésének, amely megnyilvánul úgy a magasabb mint az alacsonyabb beosztású köztisztviselők hozzáállásában az Egyházzal és annak tevékenységével szemben. Sok helyen korlátozva vannak a keresztény kezdeményezések, néhány helyen az egyházi iskolák küzdenek olyan problémákkal, hogy a szülők tudta nélkül naturális módon nyújtanak szexuális nevelést, ezen belül pedig semmi mást. Több kórházban megszüntették a kápolnákat, amelyek a betegeknek a kórházi ápolásuk ideje alatt alkalmat nyújtottak a szentmiséken és szentségimádásokon való részvételre, a kulturális emlékekre nyújtott támogatások elosztásakor mellőzik az Egyházat, stb. Elsősorban azonban egyes politikai pártok és mozgalomak olyan életértékeit és stílusát mutatják be a médiákon keresztül, amelyek nem egyeztethetők össze a keresztény életmóddal.

 

Testvéreim! Mindezekre részünkről nem elegendő csupán az ellen-argumentáció. Ezt alá kell támasztanunk a kegyelemmel, mert ez teszi azt hatékonnyá. Nem elégséges csupán az ima vagy önmegtagadás, bár ezek is nagyon szükségesek. Lényeges dologról van szó, amelyet Szent János apostol így fejez ki: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek”. (Jn 15,4-5).

 

A teológiában ismert fogalom az „ex opere operantis”.  Az Isten igéjének hatásos hirdetéséhez, a katekizáláshoz, imához, és részben a szentségek kiszolgálásához, valamint a szentségekhez való járuláshoz szükséges a benső életünk. A Krisztussal való bensőséges kapcsolatban igyekszünk élni. Közeleg a böjti időszak, amely különösképpen hív bennünket a kereszt közelébe, ahol megvalósult az emberiség megváltása. Mindnyájunké.  A keresztnek végtelen ereje van. Csak ezzel az erővel menthetjük meg korunkat, amely a liberalizmus nagy nyomása alatt áll. Ennek romboló hatását minden téren tapasztaljuk: a kultúrában, politikában, gazdaságban, az erkölcs terén, az emberek közötti kapcsolatokban, házasságban, az együttélés természetellenes gyakorlásában, a családokban, de még az Egyházban is.

 

Nem szabad rezignálnunk! Krisztus velünk van. Azonban a rosszat csak akkor győzzük le, ha Krisztusban maradunk. Ne feledkezzünk meg arról az evangéliumi történetről, amely Jézus szavaival végződik: „Ez a fajta (gonosz) nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” (Mk 9,29). Mindnyájatokat őszinte szeretettel köszöntelek, és a Szentlélek kegyelmeit és világosságát kérem Nektek most, amikor döntést kell hoznunk a parlamenti választások alkalmából, az erény és a bűn, a jó és a rossz, az élet és a halál útkereszteződéseiben.

 

Atyai áldásommal Mons. Orosch János, nagyszombati érsek