TRNAVA 31. decembra 2019 - Vo všetkých kostoloch Trnavskej arcidiecézy kňazi čítajú pastiersky list trnavského arcibiskupa Mons. Jána Oroscha na slávnosť Panny Márie Bohorodičky, ktorej slávenie pripadá na Nový rok - 1. januára 2020. Pastiersky list vám prinášame v plnom znení v slovenskom i maďarskom jazyku.
Drahí bratia a sestry,
po tieto dni ste si vymieňali vianočné a novoročné pozdravy. Aj ja vás chcem pozdraviť na začiatku roku 2020. Každého osobitne, každú vašu rodinu, ako aj každú farnosť. Keď vám vyslovujem svoje žičenia, nechcem sa obmedziť iba na to, aby ste boli zdraví, aby sa vám darilo v práci, aby ste boli spokojní a šťastní. To všetko je dôležité. Myslím však predovšetkým na vaše duchovné dobro, aby ste boli v Božích očiach bohatí na dobré skutky, aby váš život bol požehnaním pre druhých.
Na začiatku adventu Konferencia biskupov Slovenska vyhlásila Rok Božieho slova. Druhý vatikánsky koncil vo svojej dogmatickej konštitúcii zameranej na Božie slovo - Dei verbum - zdôrazňuje, že „Sväté písmo spolu s posvätnou Tradíciou Cirkev ustavične pokladala a pokladá za zdroj každej spasiteľnej pravdy a morálnej normy... a za najvyššie pravidlo viery.“ (porov. DV 7 a 21) V tomto duchu by som sa chcel spoločne s vami zamyslieť nad dvomi úryvkami z Božieho slova, ktorými sa nám Boh prihovára na slávnosť Panny Márie Bohorodičky.
V prvom čítaní zo starozákonnej knihy Numeri sme čítali o tom, ako dal Boh úpravy pre svoj vyvolený národ ohľadom služby kňazov. V Izraeli si Boh vyvolil jeden z dvanástich kmeňov pre seba, bol to kmeň Léviho. Z tohto kmeňa pochádzal aj kňaz Áron. Úlohou kňazov bolo konať náboženské obrady, starať sa o archu zmluvy a požehnávať ľud. Táto úloha prechádzala aj na potomkov. Uvedený úryvok nám hovorí, ako majú kňazi žehnať ľud: „Nech ťa žehná Pán a nech ťa ochraňuje! Nech Pán rozžiari svoju tvár nad tebou a nech ti je milostivý! Nech Pán obráti svoju tvár k tebe a nech ti daruje pokoj!“ (Nm 6,24-26) Formula požehnania uvedená v troch veršoch obsahuje trojité želanie: Božiu ochranu, Božie milosrdenstvo a Boží pokoj.
Povzbudzujem všetkých bratov kňazov, aby často požehnávali zverený Boží ľud. Liturgia Cirkvi používa žehnania, ktoré majú svoj pôvod v žehnajúcich formulách nachádzajúcich sa vo Svätom písme. Cirkev pripisuje požehnávaniu veľkú silu a hodnotu. Vidno to aj z toho, že má pripravené formuly žehnania na rôzne príležitosti, osoby, predmety a situácie. Žehnať znamená dobrorečiť, zvolávať Božiu priazeň na ľudí alebo veci. Každé požehnanie pochádza od Boha. Pri každom požehnaní sa sprostredkuje Božia milosť, prisľubuje sa jeho pomoc a utvrdzuje sa viera v neho.
Okrem liturgického požehnania, ktoré vykonávajú vysvätení služobníci - biskupi, kňazi a diakoni, každý pokrstený má poslanie žehnať. Každý sa má snažiť, aby vo svojich modlitbách vyprosoval Božie požehnanie pre druhých. Slovami alebo aj v duchu máme priať dobro druhým ľuďom. A napokon svojím životom podľa zásad evanjelia máme byť požehnaním pre tento svet. Zvlášť rodičia by mali často požehnávať svoje deti, ráno pred odchodom do školy, večer pred spaním, v chorobe, pred cestou alebo pri iných príležitostiach.
Sv. apoštol Pavol nám v liste Rimanom pripomína: „Žehnajte tých, čo vás prenasledujú - žehnajte a nepreklínajte!“ (Rim 12,14) Jedna múdrosť hovorí, že odplácať sa zlým za zlé je zvieracie, odplácať sa dobrým za dobré je ľudské, odplácať sa zlým za dobré je diabolské a napokon odplácať za dobrým za zlé je božské. My sa snažme za každých okolností žehnať druhým, odplácať dobro dobrom a premieňať zlo na dobro. Doba, v ktorej žijeme je veľmi náročná na budovanie zdravých medziľudských vzťahov. Som presvedčený, že keď my, kresťania, budeme častejšie zvolávať požehnanie na druhých, keď sa budeme modliť za druhých, aj za tých, ktorí nám ubližujú, naše vzťahy sa budú meniť k lepšiemu.
Drahí bratia a sestry, dnešný deň nám dáva Cirkev za vzor k nasledovaniu Pannu Máriu Bohorodičku. Ona nás učí počúvať a prijímať Božie slovo, zachovávať ho ako najvyššiu normu a prinášať požehnanie svojím životom. Boh si ju vybral z pomedzi nás ľudí, aby sa Boží Syn stal jej synom a naším bratom. Evanjelium v podaní evanjelistu sv. Lukáša, ktoré sme pred malou chvíľou počuli, zachytáva Máriu, poníženú Božiu služobnicu, ako so svojim manželom Jozefom vzdáva hold Bohu pri narodení Božieho Syna Ježiša Krista. Mária si všetky slová, ktoré sa vzťahovali na jej Syna, „zachovávala v srdci a premýšľala o nich.“ (Lk 2,16-21) Mária stále hlbšie prenikala do tajomstva Božej lásky, ktoré má patriť všetkým ľuďom.
Uprostred betlehemskej noci si môže každý človek nájsť svoje miesto pri jasličkách. Nachádzame tu pracovitých, chudobných a nábožných pastierov, ktorí si radosť z narodenia Ježiša Krista nenechávajú pre seba, ale ju oznamujú ďalším. Ponáhľajú sa navštíviť betlehemské Dieťa. Aj my sa ponáhľajme na stretnutie s ním doma v modlitbe, v kostole pri svätej omši a v adorácií Oltárnej sviatosti, ale rovnako buďme pohotoví, keď potrebujú pomoc naši bratia a sestry.
V centre udalosti narodenia je Svätá rodina - Pán Ježiš, Panna Mária a sv. Jozef. Pápež sv. Ján Pavol II. počas návštevy mariánskej svätyne v Lorete povedal o Svätej rodine tieto slová: „(Svätá rodina) obnovuje záujem o svätosť rodiny, keď v jednom okamihu odkrýva celý svet hodnôt, ktoré sú dnes tak napádané. Ide o vernosť, ochranu života, výchovu detí a modlitbu. Kresťanské rodiny ich môžu nanovo objaviť... Napokon aj mladým... chcem zopakovať slová: „Kráčajte k Márii, kráčajte s Máriou... Nechajte zaznieť vo vašich srdciach jej: ,Fiat!‘ - Nech sa stane. Kiež by mladí dokázali... znovu priniesť Krista do sŕdc, do rodín, do kultúry a do spoločnosti.“ (List pápeža Jána Pavla II. pri 700. výročí Svätého domu v Lorete, 15.8.1993)
Drahí bratia a sestry, na začiatku kalendárneho roka 2020 urobme rozhodnutie, že budeme častejšie vyprosovať Božie požehnanie pre tento svet. Usilujme sa o to, aby sa náš život stával darom pre druhých po vzore Panny Márie. Do jej ochrany vás všetkých odovzdávam a zvolávam na každého z vás a na vaše rodiny požehnanie Všemohúceho Boha + Otca + i Syna + i Ducha Svätého. Amen.
Mons. Ján Orosch, trnavský arcibiskup
Drága Testvéreim!
Ezekben a napokban karácsonyi és újévi üdvözleteket küldtünk egymásnak. Én is köszöntelek benneteket a 2020-as év kezdetén. Külön köszöntök mindenkit, minden családot, minden plébániaközösséget. Amikor jókívánságaimat küldöm, nem csupán azt kívánom, hogy egészségesek legyetek, sikereitek legyenek a munkahelyeiteken, hogy elégedettek és boldogok legyetek. Mindez nagyon fontos. Elsősorban azonban lelki javaitokra gondolok, hogy Isten előtt bővelkedjetek jótettekben, hogy életetek mások számára áldás legyen.
A Szlovák Püspöki Konferencia Advent elején meghirdette az Isten Igéjének Évét. A Második vatikáni zsinat a „Dei verbum” kezdetű dogmatikus konstitúciójában, amely az isteni kinyilatkoztatásról szól, hangsúlyozza, hogy „Az isteni írásokat a Szent Hagyománnyal együtt az Egyház mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja … Ez táplálja és irányítja az egész egyházi igehirdetést és magát a keresztény vallást is (v.ö. DV 7, és 21). Ennek szellemében szeretnék veletek együtt elgondolkodni az Isten igéjének két idézete felett, amelyek által szól hozzánk az Isten Szűz Mária Istenanyaságának ünnepén.
Az első olvasmányban a Számok könyvéből arról olvastunk, hogyan utasította Isten a választott népet a papi szolgálat kapcsán. Izraelben Isten kiválasztott a tizenkét törzsből egyet önmaga részére, éspedig Lévi törzsét. Ebből a törzsből származott Áron pap is. A papok feladata az volt, hogy végezzék a vallási szertartásokat, gondozzák a frigyszekrényt és áldást adjanak a népre. Ez a feladat utódaikra is átszállott. Az egyik idézet elénk tárja, hogyan áldják meg a papok a népet: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” (Num 6,24-26). Az áldás három verse három jókívánságra mutat rá: Isten oltalmára, Isten irgalmasságára, és Isten békéjére.
Minden lelkiatyát arra buzdítok, hogy gyakran áldják meg a rájuk bízott népet. Az Egyház liturgiája olyan áldásokat használ, amelyeknek eredete a Szentírásban található. Az Egyház nagy erőt és értéket lát az áldásokban. Ez abból is látható, hogy a különböző alkalmakra, a személyek, tárgyak, helyzetek megáldására az áldás többféle szövegét készítette el. Áldani annyit jelent, hogy az Isten kegyelmét kérjük az emberek vagy tárgyak részére. Minden áldás Istentől származik. Minden áldás Isten kegyelmét közvetíti, az ő segítségét ígéri, és megerősíti a hitünket.
A liturgikus áldáson kívül, amelyet felszentelt püspökök, papok és diakónusok adnak, minden megkeresztelt ember küldetése az áldás. Mindenki feladata, hogy imáiban Isten áldását kérje mások számára. Szóban és lélekben mindig jót kell kívánnunk másoknak. S végül az evangélium elveihez való hű életünkkel is áldás vagyunk a világ számára. Különösen a szülők áldják meg gyakran gyermekeiket, reggel az iskolába indulás előtt, este elalvás előtt, betegségben, utazás előtt, vagy más alkalmakkor.
Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében figyelmeztet bennünket: „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok”. (Róm 12,14). Egy bölcs mondás szerint a rosszért rosszal fizetni állati, a jóért jóval fizetni emberi, rosszal fizetni a jóért ördögi dolog, viszont jóval fizetni a rosszért isteni dolog. Igyekezzünk minden körülmények közt áldást mondani másokra, a jóért jóval fizessünk, a rosszat pedig fordítsuk jóra. Olyan időket élünk, amikor amikor nagyon nehéz helyes emberi kapcsolatokat építeni. Meggyőződésem, hogy ha mi, keresztény emberek gyakrabban kérjük Isten áldását mások számára, ha imádkozunk másokért, azokért is, akik megbántanak minket, kapcsolataink jobbakká fognak válni.
Drága testvéreim! A mai napon az Egyház követendő példaképül az Istenanya Szüzet tárja elénk. Ő arra tanít bennünket, hogy Isten igéjét hallgassuk és elfogadjuk, életünk legnagyobb értékévé tegyük, és életünkkel áldás legyünk mások számára. Az Isten kiválasztotta őt az emberek közül, hogy az Isten Fia az ő fia és a mi testvérünk legyen. Az evangélium Szent Lukás szerint, amelyet éppen hallottunk, úgy tárja elénk Máriát, mint Isten alázatos szolgálóját, aki férjével, Józseffel együtt dicsőíti az Istent Jézus Krisztus születésekor. Minden olyan igét, amely fiára vonatkozott, „anyja mind megőrizte szívében” (Lk 2,51). Mária egyre jobban megértette Isten szeretetének azt a titkát, amely minden ember számára elérhető kell hogy legyen.
A betlehemi éjszaka közepén minden ember helyet találhat a jászol mellett. Láthatunk itt szorgos, szegény és vallásos pásztorokat, akik a Jézus Krisztus születéséből fakadt örömet nem tartják meg maguknak, hanem másokkal is megosztják. Sietnek meglátogatni a betlehemi Kisdedet. Mi is siessünk hozzá otthon imáinkban, a templomban a szentmisében és az Oltáriszentség imádásában, ugyanakkor legyünk mindig készek segíteni a rászoruló testvéreinken.
A születés központjában a Szentcsalád áll – Az Úr Jézus, Szűz Mária, Szent József. A Loretói szentély látogatása alkalmából Szent II. János Pál pápa a Szentcsaládról azt írta, hogy a Szent Család felébreszti bennünk az érdeklődést a család életszentsége iránt, hiszen egy adott pillanatban elénk tárja azokat az értékeket, amelyeket manapság megannyi támadás ér. A hűségre gondol a pápa, az élet védelmére, a gyermekek nevelésére és az imára. A keresztény családok újra felfedezhetik. A Fiataloknak pedig azt üzente a pápa, hogy haladjanak Máriához és Máriával. Hagyják a szívükben felcsendülni az ő „Fiat”-ját, igenjét. Azt akarja a pápa, hogy újra fogadják be Krisztust szívükbe, családjaikba, a kultúrába és a társadalomba. (v.ö. II. János Pál levele Loretóba 1993. augusztus 15.).
Drága testvéreim! A 2020-as év kezdetén fogadjuk meg, hogy gyakrabban kérjük Isten áldását erre a világra. Azon legyünk, hogy életünk legyen Szűz Mária példájára áldás mások számára. Az ő oltalmába ajánlak mindnyájatokat, és rátok meg családjaitokra áldásomat adom az Atya + a Fiú + és a Szentlélek nevében. Ámen.
Mons. Orosch János nagyszombati érsek
-to abu-
Zdieľaj
